1. A Lehel tér történetéből:

A mai Lehel utca neve még az egyik 1830-ból származó térképen Városi útként fordul elő, amely nagyjából merőlegesen haladt az akkori Hajcsár út (a mai Róbert Károly körút) irányába. Abban az időben a Vizafogón lévő juhászföldekről naponta erre terelgették marháikat az érdes szavú, vászongatyát viselő állathajtók.

Az egykori Domus Áruház helyén és a szemben lévő utcasarkon gyűltek össze eredetileg a vásározók. Mivel 1879 után a Nagylőportorony utca neve Lehel vezér út, majd Lehel utca lett, így a piacot is Lehel piacnak kezdték nevezni. A régi Lehel piac - vagy ahogy később nevezték, Kis-Lehel piac - nem zavarta a XIX. század hetvenes éveinek kiskereskedőit, akiknek nevét a korabeli VI. kerületi elöljárósági kérvények híven megőrizték.

A Nagylőportorony utca 6-ban volt szatócsboltja Kovács Marits Katalinnak 1874-ben, őt követte három évvel később Haberdik Jánosné Novotny Anna, aki átvette az üzlet vezetését. Mellette Scheibenbogen János kertész árulta virágait, amelyeket a régi Lehel piacra is kiszállított. Hadd fogyjon a portéka! Fordermayer István szatócsboltjába (Lőportorony utca 14.) a környék tüzérei is bekukkantottak: akad-e ott a pótkávé mellett egy kis olcsó kapadohány, és hátha megvillan ott a vásárlók közt egy-egy masamód izgatóan fodros szoknyája?

A Lehel utca másik végénél, pontosabban a mai Váci út, Lehel utca és Taksony utca közötti területen helyezkedett el a Régi Váci temető, amely az 1790-es évektől 1847-ig, a Kerepesi temető megnyitásáig Pest legnagyobb és legszebb temetője volt. Mellette a Ferdinánd híd (később Élmunkás híd) táján foglalta el a helyét a zsidó temető.

A Régi Váci temető már a XIX. század 30-as éveiben fokozatosan sírkertté vált: gyérült az odatemetettek száma, de a szépen kifaragott síremlékeket egy ideig megőrizték. Igaz ugyan, hogy az 1870-es években gyakran itt húzták meg magukat éjszakára a széles karimájú kalapot viselő „jasszok”. Ezek a marcona kültelki betyárok az éj leple alatt csupán a haldoklóhoz igyekvő, utolsó kenetet feladó karmelita szerzeteseket kímélték meg.

Az évtizedek során az egykori elhagyott Régi Váci temető területe kínálkozott természetes piac gyanánt. A Lehel utca és a Róbert Károly körút sarkán, a kereszteződésnél, a sarkon lévő hely ugyanis beépült, korábbi működési jellege megváltozott az egykori állattartás megszűnésével. A Ferdinánd tér melletti Lehel piac kiterjedése is egyre inkább összezsugorodott. Főleg házak, lakó- és gyárépületek foglalták el környékét. Amikor a Ferdinánd tér neve Élmunkás térre változott, hivatalosan idetartozott a Lehel piac épületekkel körülvett közterülete. A kerület lakosai általában azt mondták, hogy „kimegyek a Lehelre”, mert az élmunkás szó nemigen honosodott meg a magyar nyelvben. A Lehel tér rekonstrukciója lényegében egy olyan településfejlődésre tesz pontot, amely a XIX. század első felétől kezdődött meg a Régi Váci temető megszüntetésével.

2. Árpád-házi Szent Margit templom:

1919-ben az akkori Lipótváros külső területein lakó katolikusok létrehozták a Kápolnaegyesületet, amely kezdetben lakásokban gyűjtötte össze a hívőket igehirdetésre, majd ebből a szervezetből jött létre a Lipótváros második egyházközössége 1920-ban. Az új egyházközség élére Zaymus Gyulát nevezték ki, aki lendületesen hozzálátott, hogy a híveknek megfelelő gyülekezési helyet biztosítson. Ekkor ugyanis a Pannónia utcai Elemi Iskola tornatermében volt lehetőség vasárnaponként misézni. Zaymus munkássága nyomán az iskola alagsorában rendezhettek be egy kápolnát.

A Jézus Szent Szívéről elnevezett kápolnában hamarosan keresztelhettek és házasságot is köthettek. Megindult a karitatív munka és kulturális programok szervezésébe fogtak. A területen élő munkáscsaládok gyermekeivel előadásokat rendeztek, majd idővel vetítőgépet is vettek, és filmvetítések is bekerültek a programok közé. 1923-ban Budapest Lipótváros - lőportárdűlői Római Katholikus Plébánia néven önálló plébániai rangot kapott az egyházközség, majd ezt a nevet hamarosan Árpád-házi Boldog Margitra változtatta. Ekkor hozzácsatolták a Teréz város egy részét is.
Az új plébánia még ebben az évben elkezdett pénzt gyűjteni a saját templomra, annál is inkább, mert ebben az évben a csatornán keresztül elöntötte a dunai árvíz az alagsori kápolnát.
A főváros által adományozott Ferdinánd-téri telken hosszú adománygyűjtés és szervezési nehézségek után 1931-ben indult el az építkezés, és 1933-ban Serédi Jusztinián hercegprímás felszentelte az elkészült templomot. A templomhoz önálló plébániát nem tudott építeni az egyházközség, a Tisza, a Vág, a Thurzó utcában, később a Váci úton voltak a plébánosi és kápláni lakások, valamint a plébánia irodája is.
Möller István a zsámbéki romtemplomról mintázott tervei alapján építette fel Vihar Ferenc építőmester a 918 m2 alapterületű templomot. Bár az összesen mintegy egy millió pengős templomépítési költséget a közösség adományozók segítségével kifizette, belső terének kialakítására, megfelelő díszítésre még további tíz évet gyűjtött az egyházközség és a szomszédos templomok
A templom bélletes kapuja és a rózsaablak (mely a többi ablakkal egyetemben Róth Miksa műve), a vastag falak és a négyszögletes tornyok mind a mintaként szolgáló román kori templom középkori hangulatát idézi. A templomot Heintz Henrik falfestményei és Nemes György szobrai díszítik.
A templom harangjai Szlezák József harangöntő műhelyéből kerültek ki.
A második világháborút kisebb rombolásokkal túlélte a templom, a hívők pénzéből helyreállították a károkat.
1975-ben Bardos Gyula tervei alapján alakították ki az új liturgikus teret, 1988-tól 1994-ig felújították a tetőszerkezetet, az ólomablakokat , a belső festést és a villamos hálózatot is.